Vahúr Csodát Lát - Juvenil Gyümölcsöskertje Lemezkritika

Az az igazság, hogy rég hallottam ennyire jó albumot olyan zenekartól, akiket előtte nem ismertem. A lemez első végighallgatása után egyből behúz, van benne valami báj, ami rögtön feltűnik, de ahogy aztán újra-újra nekimész a daloknak rájössz, hogy milyen mélyre megy ez az alkotás. 

Először is, ami feltűnik a gyanútlan hallgatónak a Juvenil Gyümolcsöskertje kapcsán az a stílusok bátor vegyítése. Ez már ismerős lehetett a 2018-as első lemezről is, de ez most sokkal kiforrottabb, kevésbé nyers, valamint mélyebb érzésű. Hangzásban is nyilván óriási az előrelépés A Kutya A Legjobb Emberhez képest, és ha nyersségéből lejjebb is adott a zenekar, humorából semmiképp. 

A számok hallgatása közben nekem végig ott csengett a fülemben az Isten Háta Mögött, nehéz lenne nem észrevenni a kapcsolódási pontokat a két zenekar művészete között, mégis azt kell mondanom, hogy a Vahúr még szélesebbre nyitja a zenei horizontot, mint az IHM, és ez nagyon nem kis szó!

Nekem pont a nyitódal volt az, ami egy kicsit kevésbé fogott meg, talán túl sok a jóból, lehet, hogy ennek a tételnek picit kevésbé áll jól a hét perc. Mint ahogy a kántáláson is fokozódik a torzítás mértéke, úgy erősödnek a hatások, melyeket kap az ember, ahogy egyre beljebb merészkedik Juvenil Gyümölcsöskertjébe. Nehezemre esne bármelyik tételt is kiemelni a többi közül, hisz mindegyik más és más világot tár elénk, mégis a kedvencem talán a Valeriana volt, a csendesen és búsan hömpölygő témából úgy szól ki az ének, mint Trent Reznor hangja a klasszikus Hurt-ben, és a hangzás néhol összetömörített torzsága is a Nine Inch Nails néhány munkáját idézi számomra. Aztán a valerianára még rádobunk egy Nyugtatót, a gyönyörű gitárjáték nagyon komoly hangszeres tudásról ad tanúbizonyságot.

Az album másik tetőpontja számomra egyértelműen a Fennsík (mi más…), ha elkapod ennek a dalnak a vibe-ját, egyszerűen nincs az az isten, hogy ne akarnád egyből háromszor egymás után újra meghallgatni. Az énektémákban és a szövegekben is nagyon imádtam, ahogy fel-fel sejlenek népzenei érzetek, pont ez az a fajta vegyítése a stílusoknak, aminek van értelme, és nem öncélú. Ezekben a dalokban néha a megszokottól egészen más szférákon mozog az önkifejezés, a Sűrű, setétben például az ének sorok és a zenei szólamok pont úgy sűrűsödnek össze, mint ahogy azt a cím sejteti. A lemez végére kapunk egy hátborzongatóan zseniális Szabó Magda verset, amelyet Vahúrék eszméletlen kreativitással zenésítettek meg.

Bátor kísérletezgetés jellemző az egész albumra, érdekes megoldásokkal találkozunk mindenhol, és valahogy mindig tök jól meg tudja fogni a hallgatót a Vahúr, hisz az eklektikus zenei megmenések közepette pont a megfelelő pillanatban előhoz egy fogós témát, ami mégis könnyen hallgathatóvá teszi a dalokat. Meleg szívvel ajánlom mindenkinek a Juvenil Gyümölcsöskertjét, ha akarsz hallani valami mást, ami kurvajó, mindenképp fuss neki!

Az én személyes érzéseim és benyomásaim után pedig hadd idézzem a zenekart, ők így jellemzik Juvenil Gyümölcsöskertjét:

“Ahol savanyú a szőlő, de túléljük. Ahol bárcsak elkapna az üldöző. Ahol “magányos a nyeregben, mióta meghalt a ló”. Ahol a virág kigyomlálta magát. Ahol órák óta éjfél. Ahol békében nyugodhatunk. Ahol elfogyott a levegő. Ahonnan szent ebek vezetnek ki. Ami egyszerre sűrű, setét, ritka, világos. Ez Juvenil Gyümölcsöskertje.”

 

Írta:Petróczi-Farkas Ádám
Tags, ,