Ugyanarról írok, mint az előző kötetben, csak többet látok - Interjú és jam Kukucska Szabival

Kukucska Szabolcs egy fiatal, kortárs költő, akit itt a Fadedsun stábjában szerencsések vagyunk barátunknak nevezni. Hamarosan megjelenő új verses kötete kapcsán ültünk le vele egy beszélgetésre, néhány sor értelmezésébe kicsit belementünk. Mikor megkértük, hogy mutassa be magát, csak annyit mondott, hogy „fiatal volt és gyalázatosan igazságszagú”

FS: Szabi eddig egy köteted jelent meg, tavaly decemberben, és azok a versek eléggé személyes hangvételt ütöttek meg, ha jól emlékszem egy konkrét szerelmi témához lehetett kötni őket. Nekem úgy tűnik, hogy az új verseidben, amiket most nekünk is mutattál sokkal inkább képekben gondolkozol, nem annyira egyértelmű az üzenet.

KSz: Igazából én a régi verseimmel inkább közvetíteni akartam valamit, amit én átéltem azt egy érzésként megnyilvánítani. Az új verseimben sokkal objektívebben fogalmazok, úgy, hogy egy hat-hét soros szövegben mindenki találjon egy olyan sort, ami rá érvényes. A régiekben azt közvetítettem a külvilág felé, hogy rám mi volt érvényes. Az újak stílusa is teljesen más, magam számára is érdekes, hogy a két kötet szövegvilága teljesen ellentmondásban áll egymással.

FS: Feltűnt számunkra az új verseid kapcsán, hogy azok sokkal magabiztosabbak, több feloldozást hordoznak magukban.

KSz: Hát figyelj, én egy nagyon nehéz időszak verseit írtam le az első kötetben. Mindnek az ihletője egy lány volt, és érződik a szövegeken, hogy azokat valakinek írtam. Ezzel szemben az újak olyanok, mint egy tükör, van egy funkciója a versnek.

FS: De ez nem volt tudatos…?

KSz: De, ez tudatos. Úgy voltam vele, hogy olyan verseket biztos nem fogok írni, mint a régiek, kíváncsi voltam, hogy képes vagyok-e  sokkal tágabb perspektívából rálátni az adott képre. Ugyanarról írok, mint az előző kötetben, csak többet látok. Az új kötetben kívül helyezem magam a cselekményen.

FS: Nem sok ember képes arra, hogy az adott szituációhoz alkalmazkodva változtassa meg a nézőpontját.

KSz: Nézd, amikor leírtam azt, hogy papírpénzbe tekert tudathasadás, az nem is biztos, hogy csak engem érint, hanem leírtam egy képet, amivel, ha akarsz azonosulhatsz. Vagy például, mit mond neked az a sor, hogy levendula illatú esőcseppek a sivatagban?

FS: Van benne feszültség és nyugalom is egyszerre.

KSz: Igen, az egész egy önellentmondás.

FS: Az esőcsepp és a sivatag ellentétpárként értelmezhető, de a levendula fogalma egyáltalán nem helyezhető el ebben a vonatkozásban.

KSz: Pont ez a lényeg, ezért abszurd. Van ilyen sor is az egyik versben, hogy madarak tollából építek koporsót a túlsó parton.

FS: A madártoll, koporsó, nagyon sötét világ.

KSz: Ezek a sorok nem szorulnak magyarázatra, magukban hordoznak egy olyan érzést, ami egyszerűen megjelenik előtted , amikor hallod vagy olvasod őket.

FS: Jó de te azért nem csak a jelentésük miatt szereted a szavakat, hanem a dallamuk miatt is…

KSz: Igen, van, hogy csak úgy jól hangzanak szavak. Minden alkalommal amikor verset írok, úgy kezdek neki, hogy ebből most valami teljesen új dolog fog születni, és ez egy kurva jó és felszabadító érzés.

FS: És mikben vagy most úgy amúgy az életben?

KSz: Bölcsész vagyok, jelenleg amerikanisztika szakon tanulok, és most írom a TDK dolgozatomat, aminek témája Charles Bukowski. Engem egész életemben a kívülálló emberek érdekeltek, és rájöttem, hogy igazán csak az ő világnézetüket tudom magaménak érezni.

 

Itt pedig hallhatjátok Szabi verseit, Szabó Márton és Petróczi-Farkas Ádám zenei aláfestésével:

Írta:Szabó Márton és Petróczi Farkas Ádám
Tags, , ,