The Southern Oracle-Exodus Aesthetic Albumkritika

Bezártság, félelem, anyagi és lelki bizonytalanság, reménytelenség és manipuláció, ezek mind szóba kerülnek a lemez dalaiban, valamint komolyan foglalkoznak Kókai Barni sorai azzal is, hogy hogyan pusztítja el az emberiség saját élő környezetét, miközben a gazdasági és politikai elitek önző céljaikat hajszolják. És ha már manipuláció, a frontember szövegei nem riadnak vissza a politikai témáktól sem, különösen olyan dalokban, mint a Crowdpleaser, a Prisoner, vagy a Stringpuller kőkeményen ki vannak mondva olyan dolgok, melyek sokunknál erősen leverik a biztosítékot.

Nálam az Exodus Aesthetic nagyon betalált, kifogástalan modern metál lemezzel van dolgunk. Hallatszik az anyag mind a 23 percén, hogy a srácoknak valódi mondanivalójuk volt ezekkel a számokkal, minden tételnek megvan a maga helye és funkciója, nincs üresjárat és semmi izzadságszag. Az albumnak amúgy elég fontos vizuális aspektusa is van, Kókai Barni ugyanis a borító mellett minden dalhoz készített egy grafikát, ezek segítenek egy kicsit még jobban elmélyülni az anyagban. Kitűnő hangzás jellemzi a cuccot, melyről a Stubborn dobosa, Ivánfi Dani gondoskodott. Nincsenek a gitárok értelmetlenül lehangolva a pincébe, a sound kellően feszes és szikár ahhoz, hogy a lehető legparábbat üssenek ezek a kifogástalanul megírt témák.

A korai lemezek, mint mondjuk a 2011-es Hellwakening deathcore-os vonásaihoz képest sokkal thrashesebb az új album, kicsit az Abysswalker vonalát viszi tovább zeneileg, viszont szerintem ezt a stílust az új album sokkal kiforrottabban és profibban hozza. A srácok Kókai Barni podcastjében, a Lyr X-ben el is árulják, hogy Bodócsi Imi gitáros eredetileg egy ilyen oldschoolabb thrash projekthez írta ezeket a riffeket, és végül abból az anyagból lettek az Exodus Aesthetic dalai. Sokszor a legalapabb témákhoz és groovokhoz nyúlnak vissza, de ezeket nagyon szépen helyezik el a dalokban, és nagyon jó arányban használják. Nekem különösen tetszik például a nyitótétel Prisonerben amikor Budai Béla dobos odavág egy befelezett kettőnégyet a szám közepén, Imi pedig nagyon letisztult zakatolós riffet hoz rá, egyszerűen felejthetetlenné teszi ez a kombó a dalt, pedig alapból nem egy nagy megfejtés

A lemezen én erősen érzek exodusos hatásokat, különösen a Crowdpleaser inspirálódott a bay area klasszikus munkásságából, de ez senkit sem érdekel, hisz az említett tétel az album egyik legerősebb pillanata.

Igazán különleges mozzanata a lemeznek a Stringpuller-egy félbemaradt rap projektből megmaradt alapra rakott rá Kókai Barnabás egy, az új lemezhez írt szöveget. Ez a szám nagyon jól oldja az album sűrű zúzdáját, és amellett, hogy mint hiphop dal is teljesen rendben van, tökéletesen illeszkedik a lemez ívébe.

A finálé előtti utolsó két szám, a Hopecrusher és a Worldeater szintén brutális színvonalat képviselnek. Ennek a két számnak a kapcsán muszáj megemlíteni mennyire komoly dobolást hallhatunk Budai Bélától, para duplázások mellett néhol beficcen még pár blast beat is, és főleg mindez attól olyan jó, hogy egyáltalán nem öncélú. Tök izgalmas megoldás szerintem, ahogy a rövid szusszanásnak számító Stringpuller után a Hopecrusher egy ilyen Lo Fi introval jön be, szépen visszarántva ezzel az embert a darálásba, amit még a lemez utolsó pár dala tartogat a hallgató számára. Nagyon fontos tétel még a lezáró Heatseeker, melyben igazán elgondolkodtató, és főleg baromira releváns idézeteket hallunk, ez gyönyörű komolysággal fejezi be az albumot.

Ébredés. Ez történik, amikor hagyod magad végig sodródni az Exodus Aesthetic 23 percén. Olyan égetően aktuális ügyekről szól ez a lemez, melyek felett hajlamosak vagyunk sajnos szemet hunyni, és akkor marad a már jól bevált borúlátás és reményvesztés. De ha néhány szimpatikus úriember az arcunkba kiabálja, hogy baszódjon meg mindenki, bizony ki tud nyílni az ember szeme, és legalább elgondolkozunk azon, hogy mi mit tehetnénk, hogy minden legalább egy kicsit jobb legyen.

Írta:Petróczi-Farkas Ádám
Tags, ,