The Qualitons - Ördögkatlan Fesztivál

Amikor a The Qualitons neve felbukkan, legtöbbször az RHCP és a KEXP jut mindenkinek eszébe, és ezzel semmi baj nincs, hiszen mindkettő hatalmas dolog, viszont azt tudni kell, hogy ez a csapat sokkal, de sokkal több annál, hogy csak ezeket emlegessük a nevük kapcsán. Az az együttállás ami ebben az ötösben működik, az az alázat, az a flow ami a tagok és zenei stílusok közt áramlik a színpadon, na az a nem mindegy!

Ha nagyon gusztustalanul próbálnék kötekedni se tudnék olyan pillanatot kiemelni a tegnapi katlanos koncertjükről ahol a zenészek ne lettek volna parán egy hullámhosszon. Pont azt beszéltük a buli után, hogy ebben a zenekarban egyszerre mindenki frontember és senki sem az. Hunor egy számon belül úgy ugrál a gitár-basszer-dob között, hogy észre sem veszed, a konferálásokat bármelyikük full hitelesen hozza, anélkül, hogy izzadságszaga lenne, és az egésznek van egy jammelős flesse aközben, hogy pontosan tudjuk, hogy minden egyes hang ki van találva és a helyére van pakolva kőkeményen.

Szépen egyensúlyoztak a King Gizzardra hajazó pszichedelia, a lineárisan építkező egyenes post-punkos grooveok és a klasszikus hard rock szerkezetek között, ez pedig jazzes kiállások  kegyetlen dinamikáival, és technikai tudásával megküldve egy igazán katartikus kezdőlökést adott a fesztiválnak. Ennek az alapja egy olyan hozzáállás, ami egy üdítő színfolt a fiatal, befutott alter-rock bandák nagyképűsége mellett. Ez a mindset náluk nem csak az image része, hanem elemi erővel mutatkozik meg az élő fellépésükön, ahol hangsúly nem egy frontemberen van, hanem jellegzetesen rájuk jellemző, és magyar tűpontos jazz-jamrock soundon.

Nagyon szeretem azt amikor egy zenekar olyan ívet húz a dalaiban, hogy belemennek mélyebb dolgokba szöveg és hangulat szinten, levisznek kicsit a mélybe, megmutatják mi van ott, beengednek kicsit az intimebb világukba ahol kurvára nem feketefehér és csilivili minden, majd ebből ki is húznak, feloldva a feszültséget, megmutatva a kiutat és a megoldást. 

A  srácok a magyar rock-scene élvonalából hoztak le egy olyan szettet, ami a túllhasznált és fáradt alter jelzőhöz negatív asszociációkat társító hallgatóknak is hiteles.

Írta:Szabó Márton és Makai Bence
Fotók:Barlein Martin
Tags, ,