The California Nightmares: Into The Nightmares Albumpremier

A California Nightmares-es srácok nagyon sok mindenen keresztül mentek az elmúlt évben, és ezt a hullámzó, olykor viszontagságos időszakot örökítették meg ezen a sokszínű lemezen. Ez már nem az a skate punk, amit eddig hallottunk tőlük, mélyebb és keményebb témákat, valamint kiforrott és magas minőségű hangzást hallhatunk az Into The Nightmares-en. Az album megjelenése előtt lehetőségünk volt meghallgatni a dalokat, és az első benyomásainkat alaposan kitárgyaltuk a fiúkkal.

Fadedsun: Meséljetek egy kicsit arról, hogy hogyan jött létre az Into The Nightmares.

The California Nightmares: Akkor kezdtük el komolyabban írni az új lemez dalait, amikor bejött a harmadik hullám, mivel az sokkal inkább megbaszó volt, mint az első kettő. Voltak amúgy olyan számok is, amik már régebben megvoltak, csak úgy voltunk vele, hogy ráfekszünk, bele toljuk a melót, és még jobban összerakjuk őket. Ezt gyúrtuk egészen áprilisig, és akkor jutottunk el odáig, hogy el tudjuk kezdeni felvenni a cuccot. Az volt a koncepció, hogy ugyanott vegyük fel az anyagot, ahol próbálunk, meg ahol bulizunk is, meg ahonnan elindult ez az egész zenekar. Tök jó volt, hogy Lee Olivér (Ék, Trillion) el tudta vállalni a lemezt, teljes mértékben szabad kezet adott nekünk zeneileg, a hangzásokban, és az énekben, főleg prozódia terén viszont nagyon sokat segített nekünk.

FS: Nagyon jók lettek a soundok, Dani gitárja is például baromi erősre sikeredett.

TCN: Amúgy pont a gitárral nem sok mindent csináltunk utómunkában, olyan cumók álltak rendelkezésünkre a stúdióban, hogy abból mindent ki lehetett hozni. Az viszont biztos, ha Olivér nem lett volna, nem szólna így a cucc. Elég hamar felküldtük amúgy a dalokat, 3-4 nap alatt kb, és minden takk nélkül, egybe lett feljátszva.

FS: Kicsit meséljetek a borítóról, mit szimbolizál a zen kör, és hogy esett erre a választás?

TCN: Nyáron kiadtunk egy magyar számot, és az ahhoz készült rajz lett volna eredetileg a lemez borítója, viszont amikor kész lettek a dalok rájöttünk, hogy ez egyáltalán nem illik már az új irányhoz. Aztán egyszer egy álmatlan éjjelen bevillant, hogy egyszerű háttér előtt egyetlen szimbólum kell, hogy legyen, ami mindent összefoglal, ami eddig velünk történt, valamit lezár, ugyanakkor valamit elkezd. És a mi olvasatunkban a zen kör tökéletesen ezt szimbolizálja.

FS: Úgy érzitek, hogy odaértetek ahhoz, amilyen irányba meg akartatok újulni?

Virág Levi: Engem a covid nagyon megviselt. Elkezdtem visszamenni olyan zenékhez, amiket régen is hallgattam, mert úgy éreztem, hogy azokban fogom megtalálni azt az újdonságot, amit keresek. Elkezdtünk zeneileg mindhárman egy irányba mozogni. Nem azt mondom, hogy ezzel a lemezzel megtaláltuk önmagunkat, de elkezdtünk olyan úton járni, ami közel áll hozzánk. A nevünk is igazából ezzel a lemezzel került a helyére.

FS: Mik voltak az inspirációitok?

Komjáthy Dani: Visszanyúltam olyan előadókhoz, akiket akkor hallgattam, amikor még nem is gitároztam, mint például Black Sabbath, Kyuss, vagy Guns’n’Roses, nekem például Slash a mindenem, a szólóimhoz nagyon sokat merítettem belőle. Eleve ez az egész helyzet, ami volt a covid alatt, sokkal agresszívabb témákat hozott elő belőlem. Például a New Decade riffje úgy íródott, hogy otthon ültem a szobámba bezárva úgy, hogy az egész família covidos volt.

Király Levi: Nekem a legnagyobb inspó dobügyileg az a Travis Barker féle punkdobolás. Az itthoniak közül pedig főleg a Lazarvs, vagy a The Southern Oracle jelentett nagy ihletet. A hazai zenei sokszínűség is hatalmas inspirációt jelent nekem mind a játék, mind pedig a hangszerelés tekintetében.

Virág Levi: Nekem ennél a lemeznél ugye volt először is egy hangszerváltás, ugyanis én gitároztam alapból. Az első megérzésem, hogy nekem át kell állnom a bass-re akkor volt, amikor itt a DLRM próbaterem szülinapi buliján atomkészen jammeltünk, beálltam hozzátok basszusozni, és nagyon komfortosan éreztem magam egyből a hangszeren. Amikor meg bejött az egész karantén, össze voltam zárva a gondolataimmal, és rájöttem, hogy nem elég az, amit a két gitárból ki tudunk hozni, szükség van a zenekarban egy basszusgitárra is. Zeneileg ez jelentette a legnagyobb megújulást. Mindig is felnéztem a frontemberekre, és ahogy elkezdtem basszerozni, természetesen jött, hogy olyan zenekarokat hallgassak, ahol énekes-basszusgitáros van, mint például Motörheadet, vagy korai Tankcsapdát.

FS: Mik inspiráltak a szövegírásban?

Virág Levi: A sorok nagy része a harmadik hullám alatt született, amikor egyszerre beütött a párkapcsolati és családi válság. Rengeteg szarság kavargott a fejemben, és aztán azt is óriási csapásként éltem meg, hogy januárban meghalt Alexi Laiho (Children Of Bodom), aztán meg februárban Siklósi Örs (AWS), és ezektől kibaszottul összetörtem. Ez a sok frusztráció meg külső hatás mind összeért bennem, és az olyan számok szövegei, mint például a Kill The Rats, a New Decade, vagy a Sorry mind ekkor íródtak. Ezek a negatív érzések mind tükröződnek a dalokon, ugyanakkor a lemeznek van egy pozitív oldala is.

FS: A szöveg nem feltétlen azt mondja el, mint amit felold…

Virág Levi: Igen, de ez attól is függ, hogy hogyan játszol a szavakkal, én kifejezetten szeretem a metaforákat, és azt is, ha nem feltétlenül egyértelmű, hogy mire utal egy adott sor. De ezt abszolút nem tudatosan csinálom így, csak van egy érzésem vagy gondolatom, ami aztán kvázi magától kialakul egy szöveggé. Egyik fontos témám például, hogy azt érzem a mi generációnkon, hogy csak élnek bele a világba, de nem tudnak igazán tervezni, mert annyira gyorsan zajlik körülöttük minden. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szövegekkel egy üzenetet tudjak megfogalmazni az embereknek. Nekem az a hitvallásom, hogy ha értesz egy művészeti ághoz, és azt tudod csinálni, akkor fontos, hogy szerepet vállalj, és utat mutass az embereknek.

FS: Levi a szövegeidben sokszor érzek iróniát, például ott van a Wanna Be Like You, kicsit mesélnél nekünk erről a számról?

Virág Levi: Igen, ez egy elég fura szöveg. Kicsit a régi énemhez szól, amikor is mindig akartam valakire hasonlítani, sokszor majmoltam embereket. A szám végére meg kifut arra a sztori, hogy az a lényeg, hogy megtaláld saját magad, és alakíts ki egy egyéniséget, mert az az őszinte, és az a true.

FS: Amúgy nagyon őszinték, és emiatt nagyon bátrak ezek a szövegek, olyan dolgokat mondanak ki, amiket a legtöbb ember nem merne felvállalni.

Virág Levi: Igen, szerintünk a legmerészebbre amúgy a Sorry sikeredett. Úgy voltam vele, hogy merek bátor lenni, leírom azt, amit akarok, és leszarom, hogy ezért ki mit gondol.

Hallgassátok Ti is végig az Into The Nightmares-t egyelőre még csak Youtube-on, hamarosan Spotify-on is elérhető lesz a cucc! A lemezbemutató december 17-én lesz a Turbinában, addig is egy kis extraként nézzétek meg hogyan teltek a TCN-es srácok napjai a stúdióban!

Az interjút készítette:Szabó Márton, Petróczi-Farkas Ádám
Írta:Petróczi-Farkas Ádám
Fotók:Gyarmati Balázs, Lányi Kristóf