Szabó Márton: Thyme - Interjú

Magazinunk egyik alapítójával, és egyben a DLRM frontemberével, Szabó Marcival beszélgettem egyet, azonban ezúttal nem a fent említettek egyike kapcsán, hanem a nem rég debütált szólóprojektje miatt. Hallgassátok meg a “Thyme” (kakukkfű) névre keresztelt single-t, melyet a közeljövőben újabb dalok fognak követni.

Mesélj egy kicsit arról, hogy honnan jött az ötlet egy szóló anyag elkészítéséhez?

Sokat szoktam gitározni és gondolkodni. Ezek a pillanatok inkább egy indirekt, ösztönös meditációhoz hasonlíthatóak, mint “hagyományos” dalszerzéshez. Ülök, valamit pengetek és közben száll az elmém. Nem figyelek sem a dallamra, sem a gondolataimra. Egymást irányítják, dominancia nélkül. Engem az ilyen elmélyülések rettentően fel tudnak tölteni, és kb egy másfél éve úgy gondoltam, hogy ezeket rögzítem, kicsit kidolgozom utólag és számokká formálom. Született pár dal, utánuk pedig az ötlet, hogy ki is adom őket.

Impozáns lemezgyűjteményed van, milyen albumokból merítkeztél a Thyme-hoz?

Köszönöm! Nehéz ezt megfogni, konkrétan merítkezni nem szoktam, de értem mire gondolsz, van pár lemez ami nagy hatással volt rám ezen a téren, és így közvetve valószínűleg erre a projektre is. Sok ilyen van, de ha pl csak hármat kéne említenem akkor: Gitkin – Five Star Motel,  Gabor Szabo – Macho,  Tosca – Suzuki  

Honnan hova utazol a dalban?

A semmiből a semmibe. Ez egy merengés inkább, illetve egy merengéses repülés. Valahol mindig utazunk odabent és pontosan sosem tudjuk, honnan indultunk és hova megyünk gondolatainkban. Az út örök, legalábbis nálam. Egy-egy dal kiemelhet egy szeletet a mindenségből, de az még mindig mindenség marad. Lehet, hogy mindenből mindenbe utazok. A minden és a semmi pedig nálam sokszor szinoníma.

A szám gitártémája, meg néhány ütőshangszer hangzása hordoz magában egy kis távol-kelet flasht, a borítón viszont egy olasz tájfotó szerepel, milyen helyhez tudod kötni a zenédet, ha egyáltalán van ilyen?

Alapvetően azért választottam ezt a fotót mert nyáron egy délolasz roadtrip során leesett, hogy ez pont az az érzés és vizuál, mint ami a Thyme. Rögtön megálltam, lefotóztam és akkor tudtam, hogy ez lesz a borító. Én ehhez kötöm általában, meg egy hatalmas illatos kakukkfű mezőhöz, ez volt a legelső vizuális reflekcióm amikor megírtam a dalt, ezért is kapta ezt a címet. A távolkeleti flasht amúgy én is érzem, de nem tudom honnan jött, még sohasem voltam ott, bár eléggé vonz.

Nekem éléggé sokféle hangulat tükröződik a kilenc perc alatt, a Thyme megírása az életed milyen szakaszát öleli fel? Tudnád-e summázni azt az érzést, amit a dalban kifejezel?

A dal kusza belső világom egy szelete, valahol a kétségbeesés és a mindent felszabadító megnyugvás határán. Egy hosszasan elnyújtott önmegkérdőjelezős szakasz utáni első olyan pillanat amikor rájössz, nincs mi miatt aggódnod. Ez nem csak erre az időszakra értendő hanem úgy en bloc. Nem csak most kérdőjelezgettem meg magam néha, hanem ez is az örök utazás része. Ezt el kell fogadni, néha csinált, csinál és csinálni fog ilyet az ember. A Thyme nekem ennek a feloldása, a múlt, jelen és jövőbeli kételkedés utáni első szilárd talaj.

Az angol “thyme”-ot ugyanúgy ejtjük, mint azt, hogy “time”, tehát a dal címe szóban azt is jelenti, hogy “idő”, ez véletlen egybeesés, vagy játék a szavakkal?

Alapjáraton véletlen egybeesés, de így belegondolva talán mégsem. Életemben szerintem ennél a projektnél tartottam leginkább tiszteletben az időt.

Beszélgessünk kicsit a terveidről, milyen új megjelenések várhatóak tőled?

Április végén érkezik a következő single, ezeket szép sorban csepegtetve követi a többi szám. Van pár olyan dal a tarsolyomban, amin egy utolsó simítás hiányzik, illetve olyanok amik félig vannak megírva. Kapkodni nem fogok, hagyom, hogy alakítsák magukat.

A DLRM-hez újabban te csinálod a vizuális megjelenéseket, a saját projektedhez is tervezel grafikát?

Igen, abszolút. Nem tudom mennyire lesznek grafikák, vagy inkább csak fotók, de az biztos, hogy ezeket saját kezűleg fogom csinálni, vagy olyan emberekkel kollaborálva, akik közel állnak hozzám és a projekthez is személyesen.

Kalandos volt a cucc elkészítése, még Londonba is ellátogattál a felvételekhez, most, hogy végre kijött az első single, mit mondasz, az út, vagy a megérkezés gyümölcse az édesebb?

Nekem minden édes, az út izgalmasabb, a megérkezés megnyugvóbb, megérdemeltebb. Az, hogy a szobámban megírtam az egészet egy esős napon, az, amikor először megmutattam egy régi barátomnak és először láttam egy másik ember reakcióját, az, hogy Olaszországban végigmentem azon a tájon vagy, hogy aztán Altsach Balázs cimborámmal kint Londonban rögzítettünk pár textúrát, egy rendkívül sokszínű perspektívát adott az életemhez ami szerintem tükröződik a dalban. A megérkezés elégedettsége az út függvénye.

Írta:Petróczi-Farkas Ádám
Fotók:Szabó Márton, Varga Domonkos