A banda új, The Other side of Nowhere című lemezének a kissé hatásvadász, lone ranger vibeja nekem nem volt a kedvencem, szerintem a munkásságuk eddigi leglaposabb munkái ezek, az ehhez képest nem indokolt a masszív hype, amit kapott. Az viszont egy kellemes csalódás volt, hogy a friss anyag atmoszférája textúracentrikusabb, a pumpálós élő hangszerlése és flowja végső soron egy jó ívet adott a koncertnek. A Ripple Soulról és a Supersonic Overdrive-ról vett klasszikusok alatt kialakult masszív baszatás és az új számok közötti átmeneteket kreatívan oldották meg. A régebbi számok élő verzióját nagyon jól variálták meg itt-ott, még egy stoner metalos lezárás is becsúszott az egyik szám végére, egy népdal feldogozás és egy random Crystal Ship jam között.