Melvins - Working With God Lemezkritika

A legjobban talán azt imádom a Melvins csapatában, most az új lemeztől függetlenül, hogy teljesen mindegy milyen zenét csinálnak, 100%-ban önazonosak, és a terjedelmes diszkográfiát tekintve kiderül, hogy 1%-ban sem érdekli őket semmiféle elvárás. Amit a Melvins éppen csinál, az maga a színtiszta Melvins, mindenféle skatulyától mentesen, teljesen őszintén. Amit éppen beérez a tagság, azt egyből meg is csinálják, és most jön a trükk: mindezt úgy hozzák össze, hogy az eredmény egyszerre fogós és edgy, merészen alternatív, de mégis befogadható. A Working With God pedig Melvins-mércével nézve szinte kész poprock lemez lett.

Persze az előző kijelentést helyén kell tudni kezelni, félreértés ne essék, ez a lemez kibaszott kemény. Nekem a 2018-as Pinkus Abortion Technician hatalmas kedvenc, és a Working With God is hozza ezt a magas színvonalat, csak épp egészen más eszközökkel. Nem vagyunk ugyan meglepve, hiszen a már említett régi-új felállás is nyilván közrejátszik ebben, másrészt valószínűleg az, hogy pont akkor, abban a szent pillanatban amikor a lemez ötlete kipattant ezekből a zseniális fejekből éppen mi volt a pillanatnyi hangulat és tudatállapot.

De ne felejtsük azért el, hogy egy olyan zenekarról beszélünk, ami 1983-ban alakult, kihoztak 33 lemezt, és például olyan dolgaik voltak, mint hogy mondjuk megalapozták a grunge érát meg ilyenek… És ebben az egészben az a zseniális, hogy mindezek után csináltak egy olyan albumot, ami alapvetően nagyon puritán riffekkel, letisztult hangszereléssel operál, és megmutatja, hogy ilyen irdatlan nagy telibeszarással hogyan lehet egy hibátlan, 1000-szer is újrahallgatható rocklemezt csinálni.

 

Buzzo-ék baromira értenek a hangzásokhoz, de nem csak a hangszerek szintjén. Az albumon hallható zajok, effektek, ugyanolyan műgonddal lettek hangzásukban megkomponálva, mint a gitár vagy a dob, páratlan ízt adva ezzel a daloknak. A lemez gyönyörű egységet képez sound ügyileg, mégis az ének hangzás szinte minden dalban kicsit más és más, viszont baromira nem véletlenül. Hallatszik, hogy a Melvins-nél a számírás nem áll meg a riffek és témák összerakásában, a hangzás ugyanolyan szerves része a dalnak, mint a zene és a szöveg.

A 13 számos albumról személyes kedvencem a Caddy Daddy, melynek nyitó gitár riffje egyszerűen annyira jó, meg merem kockáztatni, hogy ez a téma simán odarakható bármilyen klasszikus sludge, vagy súlyosabb stoner riff mellé. Aztán erre jön rá King Buzzo eszméletlenül simulós éneke, ami egyenesen felejthetetlenné teszi a tételt. De amúgy a lemez minden dalában megvan az a dolog, amitől nehezen felejthetővé válik, úgyhogy az album elejétől végéig való hallgatása erősen ajánlott. Aztán ott van még három elég érdekes feldolgozás, az I Fuck Around, a Fuck You 1 és a Goodnight Sweet Heart, melyekről mondhat bárki bármit, szerintem egy ilyen lemezen simán elférnek, és nagyon szépen megmutatják, hogy a Melvins valószínűleg elsősorban azért csinál lemezeket immáron 38 éve, hogy saját magukat szórakoztassák vele, és pont ettől olyan jók.

Bár már jó pár hónapja, februárban jelent meg a Working With God, fontosnak éreztem, hogy írjak róla, hiszen ez egy nagy jelentőségű lemez. Több van benne, mint ami a felszínen látszik. Egyrészt hallgathatod úgy is, hogy csak simán egy nagyon eltalált rock lemez, már önmagában ezért is megér egy misét a sztori. Másrészt viszont, ha érzed a történelmi súlyát a bandának, és tudod, hogy mennyi mindent letettek már az asztalra, óriási nagy kalap megemelést érdemel a Melvins, hiszen azok után, hogy kb mindent megcsináltak már ebben a stílusban, ennyire jó lemezzel tudnak előrukkolni 2021-ben is. Szóval mindig van feljebb, és mindig van tovább, csak megfelelő mennyiségben kell adagolni hozzá a leszarom tablettát.

Írta:Petróczi-Farkas Ádám
Tags,