Magma Rise – To Earth To Ashes To Dust Albumkritika

A Magma Rise a magyar doom metal jelentős képviselője, tagjai komoly zenei múlttal rendelkeznek olyan zenekarokból, mint a Wall Of Sleep, a Mood, Neck Sprain, vagy a Stereochrist. Az együttes le se tagadhatná gyökereit, a remek szólókon és úgy általában a gitárjátékon nagyon szépen hallatszódik a 2000-es évek magyar metál zenéjének fílingje. Dobos fronton sem állnak rosszul a srácok, Bánfalvi Sándor, az egykori Neck Sprain tag rettentő ízes dobolással alapozza meg a dalok minőségét.

Ez az a társaság, aki például a Crowbar, Down, Eyehategod hozta stílusok magyar képviselője, és már az önmagában egy kurvajó dolog, hogy van ilyen zenekarunk 2021-ben, az meg végképp, hogy csináltak egy ilyen jó lemezt. Persze jó dolog a kísérletezgetés, de szerintem kifejezetten értékelendő, amikor egy együttes ilyen makacsul kitart egy irány mellett, egyre jobb cuccokat dobálva ki az embereknek.

Az új lemez kiemelkedik az eddigi anyagok közül, pont azzal a tulajdonságával, ami számomra mindig a nagy vízválasztó a jó és kevésbé jó lemezek között. Egy lemez vagy egy dal rendelkezzen személyiséggel, legyenek olyan jegyei, amitől felismerhetővé válik, szóval, hogy legyen értelme a létezésének. Ha a korábbi Magma Rise dalok tükrében hallgatod a To Earth To Ashes To Dustot, akkor ez lesz az, amitől az anyag szerintem kifejezetten jó lett. Szerintem ezzel a lemezzel talált magára igazán a magyar doom banda.

Valami van ebben az albumban, ami iszonyat felemelővé teszi. A hallgatása egyszerűen valami mélyről jövő jó érzést ébreszt az emberben. Amikor súlyos tartalommal bíró, mély érzelmeket boncolgató, és akár borús témákat taglaló szövegeket helyezel szembe ilyen pozitív hangzású, felemelő dallamokkal, az valahogy egy extra dimenziót kölcsönöz a zenének, olyan mélysége lesz a dalnak, ami hatást gyakorol a hallgatóra a lehető legjobb értelemben. És bizony ez a lemez nem gyengébb témákat fejteget szövegeiben, mint a családi hagyaték, az elmúlás, és a hovatartozás. Nekem legalább is valami ilyesmi jön le, de az a jó ezekben a szövegekben, hogy eléggé elvontak ahhoz, hogy bevonják a hallgatót az értelmezésbe, és az ember valamit magából is beletegyen, amikor a szövegek súlyán elmélkedik.

Bár tudomásom szerint a To Earth To Ashes To Dust nem jelenik meg bakeliten, a lemez szerkezete mintha tudatosan A és B oldalra lett volna összerakva. Az én képzeletbeli A oldalamon az első három szám szerepel, melyek nagyon határozottan hordoznak magukban borúlátást és borzasztó mély sötétséget. A From The Heights From The Ground-dal kezdődő, nem létező B oldal az, ahol a lemez igazán tündököl. Ezek a dalok valahogy jobban elérik azt, amit az egész lemez szeretne, a dalok lassú húzása, kései Crowbar-ra emlékeztető dallamossága viszi magával a hallgatót a kibontakozás irányába, és ahogy haladunk végig a hét számon, amit hallunk valahogy egyre bátrabb, egyre magával ragadóbb. Az én olvasatomban a To Earth… első felének nyomasztó hangulata igazából ellenpontként szolgál, nagyobb jelentőséget ad ezzel a lemez végén lévő daloknak, még nagyobb lesz ezzel a feloldozás, melyet végül kapunk.

A lemez ilyen reményteli, felemelő hangulatához nagyban hozzájárulnak Hegyi Kolos és Herczeg László gitárszólói. Ott van például a Beyond Recall, ami szerintem fele ilyen jó szám nem lenne, ha hiányozna belőle a végéről az a szóló. Aztán ott van a Man Shaped Void, ami talán a kedvenc számom, amellett, hogy leginkább hordozza magában azt a már említett személyiséget, iszonyat menő megérkezést hoz a stílusos gitárszóló, és utána ötezer tonna súlyú utolsó pár másodpercet kapunk a dalból, pont úgy, ahogy egy ilyen doom lemezen lennie kell.

Egyetlen kiemelendő problémám a lemezzel kapcsolatban, a vesszőparipám, a kiejtés. Tudom, baromi nehéz olyan nyelven autentikus hangzással énekelni, ami nem az anyanyelved, mégis nagyon fontosnak tartom. Főleg olyan zenekartól, ami ilyen zenei kvalitást képvisel. Ettől függetlenül szerintem az ének öblössége és tisztasága annyira passzol a zenéhez, hogy mást el se tudnék hozzá igazából képzelni.

A Magma Rise lemezek egy ilyen szigorúan monoton növekvő fejlődési pályát járnak be, és most a To Earth To Ashes To Dust-tal elért egy olyan szintet, ami úgy érzem sokkal több hallgatóhoz el kéne, hogy jusson.

Írta:Petróczi-Farkas Ádám
Tags,