Madmike: Confessions of a Madman - Interjú

Kijött az új Madmike, most szombaton lesz a lemezbemutató a Szimplában, addig is íme az interjú, amit Csatáry Ádám énekes-gitárossal készítettem.

Fadedsun: Először foglald kicsit össze nekem légyszi, hogy milyen szavakkal jellemeznéd a Confessions of a Madman hangulatát!

Csatáry Ádám: A felszabadult és a borongós között táncol az egész album, úgy hiszem, hogy ez a Money-ban ütközik ki a legjobban, ahol mind a két feeling egyszerre megtalálható. Nyilván az elejétől kezdve benne volt egy bújtatott irónia a dolgokban, ami leginkább a szövegben ütközik ki. Azt hiszem ez volt az első alkalom, hogy kicsit tovább gondolkoztunk a számsorrenden is, leginkább azért, hogy tényleg minden értelmet nyerjen, ha valaki rászán 29 percet az egészre.

FS: Nekem ez a lemez úgy hangzik, mintha a ‘70-es évek rockját gyúrtad volna össze a 2000-es évek eleji Queens Of The Stone Age  zenéjével, mik voltak a zenei inspirációid az albumhoz?

CsÁ: Igen, nem tagadhatom, hogy nagy QOTSA-fan vagyok, kicsit próbálom is ezt elengedni, de valahogy az a fajta furcsaság mindig bennem marad, ami az ő zenéjüket a 2000-es évek elején jellemezte. Mint ahogy mindenki, egy „kevéske” időt otthon kellett tartózkodnom 2020 tavaszán, így nagy részét régi dalok hallgatásával és újak felfedezésével töltöttem. Pl. bepótoltam jó pár 70-es évek végi post-punk lemezt (pl. kedvenceimmé váltak a Gang of Four és a The Wire), de sok-sok Idlest, Shame-et, Fontaines DC-t hallgattam. Mindezek ellenére az alapötlet a Black Burger c. számunkból jött (még a 2020-as Are you a dreamer?-en volt rajta), ami megengedte, hogy kicsit felszabadultabb és még pörgősebb irányba menjenek a dolgok.

FS: Milyen nem zenei hatások és események ihlették a lemezt?

CsÁ: Uh, nálam apró kis puzzle-ökből áll az alkotás, de kiemelnék pár érdekesebb sztorit. A „Money”-nál elsősorban az járt a fejemben, hogyha érdekelnek esetleg a zenei cikkek, akkor állandóan bele kell futnod az olyan kérdésekbe mint, hogy a „Rock ’n roll halott?” vagy „A blablabla nevű együttes megmenti a rockzenét”, így ez triggerelte bennem az ösztönös kérdést, hogy miért nem lehetne az egészet csak úgy jóérzésből csinálni? Az „Altered state”-ről mindig az a Váci utcai tüntetés jut eszembe, ahol kis monitorokon mutatták, hogy az állatoknak a mi kényelmünkért miken kell átmenniük, hogy végül egy szomorú vágóhídon végezzék és emiatt lett a leggonoszabb szám, amit eddig írtam szövegileg, pedig Miki eredeti bass-témája szerintem szörfösebb dalocska szeretett volna lenni.

FS: Ha jól tudom a mix a te munkádat dicséri, milyen irányba akartad elvinni a hangzást, és ez mennyire valósult meg?

CsÁ: Itt mindenképpen megemlíteném Paczári Karcsit, akitől nagyon sok órát vettem és egy alapvető rálátást adott arra, hogy mégis hogyan lehet elérni bizonyos minőséget. Természetesen én magamtól utána mindent összedöntöttem, újraépítettem és sokat kísérleteztem. Szerettem volna, hogy a kicsit modernebb hangzás találkozzon a vintage-dzsel ebben az esetben, de azt hiszem, hogy elégedetlen maradok a saját zenekaros cuccokkal kapcsolatban, szóval lehet, hogy jobb lenne, ha legközelebb valaki másra kenhetném az egész szand-ügyet, hahahaha.

FS: Nekem a kedvenc dalom a lemezről a Free, kicsit tudnál bővebben mesélni ennek a számnak a születéséről és szövegéről?

CsÁ: Köszi! Ott full véletlenül találtam rá erre a kis ritmusra, kb. 10-15 perc alatt összeállt a fejemben zeneileg. A közepét a zenekarral jammeltük ki és nagyon büszke vagyok arra a reggeaton-ból átemelt kis beat-re, amit Máté üt, valamint Fehér Tomi szólójára. Megkértem végül, hogy ne csak a Jaguar-ral, hanem az SG-mel is tolja fel az albumra, ami elég pontosan sikerült, így kb. fel se tűnik, hogy két különböző gitár van, haha. Szövegileg az inspirációt a világban található nyomásgyakorlás okozta. Személy szerint tuti nem szólnék bele soha, hogy kit szeress, mit gondolj bizonyos dolgokról, de nem vagyok naív, tudom, hogy nem így működik a világ, de azért szeretném, hogy egyszer mégis.

FS: Nehéz elmenni szótlanul a Magyarszám mellett, honnan jött, hogy írjatok egy ilyen dalt, és kinek van címezve az ironikus szöveg?

CsÁ: Tehát ha Magyarországon zenélsz van ez a magyarul/angolul énekelsz-sztori. Na, ezzel leginkább akkor szembesülsz, ha elmész valamilyen tehetségkutatóra. Nekünk volt pár élményünk 2021 nyarán, mivel a covid olyan időszaka volt, ahol alig tudtunk koncertet szervezni, így ezzel a „nagy” nyelvi kérdéssel 1000x-esen felerősítve találkozhattunk ezeken a rendezvényeken. Emlékszem, hogy épp lefekvéshez készülődtem, ahol a szöveg első fele csak úgy hirtelen beugrott, ami fura volt, mert magyarul kb. vagy 3-4 éve, hogy nem gondolkozom alkotás szempontjából. Az egész köré hirtelen kerekedett zeneileg egy All Them Witches-atmoszféra a fejemben, de másnap reggel végül a sok Idles-hallgatás hatására az egész teljesen elment egy másik irányba, amivel a szöveg is nagyobb értelmet nyert. Összefoglalva a dal maga mindazoknak szól, akik szeretnének különféle kultúrák közé éket verni és hogy legyünk végre önazonosak azzal, amit valójában érzünk.

FS: Mik a terveitek a közeljövőre, hogy fog például kinézni a nyaratok?

CsÁ: Most elsősorban a Szimplás lemezbemutató bulinkra (március 12.), valamint a veszprémi és egy másik tavaszi koncertünkre fókuszálunk. Időközben már végeztünk jó pár új dal összerakásával, és elég valószínű, hogy az idei évre készülünk még meglepetésekkel.

Írta:Petróczi-Farkas Ádám
Press Fotók:Stefano Casales