LAZARVS

Ezeréves országunk ékes születésnapját súlyos riffekkel és húzós grooveokkal ünnepelte a LAZARVS, egy bő hónappal a barba negrás lemezbemutató után újra Budapesten lépett színpadra a metal trio.

A LAZARVS-hoz képest viszonylag kisebb létszámú közönség jelent meg a MONYO Landen, de ez a családias lélekszám igazán bensőséges hangulatot kölcsönzött a koncertnek. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lett volna látványos tömeg, de azért a lemezbemutató tömött soraihoz nem volt hasonlítható. A LAZARVS koncertközönségét tekintve mindig az a benyomásom támad, hogy nagyon sok olyan ember is eljön, aki alapból nem annyira rajong a metálért, vagy az ilyen stilójú zenékért általánosságban. Valahol ebben is rejlik a LAZARVS varázsa, hogy ilyen kemény, rétegnek nevezhető zenével ilyen széles tömegeket tudnak megszólítani, és ennek az ellentmondásnak, mely legfőképp a magyar piac kontextusában különleges, banális magyarázata van: az, hogy kurvajók.

A koncert kezdetekor úgy döntöttünk, hogy az első sor környékéről csodáljuk meg a zúzdát, ugyanis erre az elmúlt pár alkalom során nem nagyon volt lehetőség, és persze azért, hogy lekaszáltassuk a fejünket azzal a wall of sound-dal, ami egyenesen a gitár és basszusládákból árasztott el minket. Itt külön kitérnék Prepelicza Zoli basszus sound-jára, és különösen a játékára, mely annyira feszes, közben mégis olyan súlyos volt, hogy az önmagában megér egy misét. Később azért hátrébb vonultunk a keverőpult környékére, hogy az énekből is hallatszódjon azért valami, és eléggé jók voltak az arányok, viszont itt már nagyon feltűnő volt, hogy mennyire halk a buli. Ezt most egyelőre hagyjuk is, később kitérek erre a kérdéskörre.

Setlist ügyileg igazán izgalmas volt a koncert, mivel július 11-én már bemutatták az új lemezt a fiúk, várható volt, hogy lesz valami csavar. Nagy örömömre sok régebbi dal is előkerült a repertoárból, olyan számok, melyeken még erősebben hallható a Pantera-hatás. De azért természetesen megszólaltak a legnagyobb darák az új lemezről is.

Igen, a koncert meglehetősen halk volt, főleg ahhoz képest, amit ez a zene megérdemelne. Erről természetesen nem a MONYO Land szakemberei tehetnek, akikkel nagyon jó személyes tapasztalatom is van. Nyár közepén veszélybe került ez a nagyon sokra hivatott hely, és istenigazából azokat az embereket se akarom hibáztatni ezért, akik feljelentgetik az ilyen kultúrált szórakozóhelyeket. A probléma sokkal inkább társadalmi, és kultúrális-műveltségi kérdés, mellyel személyes érintettségemből kifolyólag nem kívánok foglalkozni. A LAZARVS remek zenészei viszont roppant stílszerűen hívták fel erre az ügyre a figyelmet, Apey rövid monológja után fogta magát és kitekerte az összes potmétert az erősítőin, és a koncert utolsó, de annál emlékezetesebb hangjait ezzel a tiltakozó beállítással játszotta végig. Konkrét az üzenet, és elegáns a közlés.

Ha csak feleakkora odaszólás vár ránk az Akvában, már akkor is érdemes lesz elmenni, hiába játszanak majdnem havonta egy koncertet Pesten a fiúk, én az összesre megyek, de akár felőlem folytathatják is ezt a sorozatot, akkor se fogom megunni a LAZARVS bulikat.

Egy szóra azért térjünk ki az előzenekarokra is, ugyanis Apeyék előtt az Abigél is színpadra fog lépni, akik nem rég mutatták be az új albumukat a Kobuciban, ráadásul írtunk is pár sort arról a lemezről, úgyhogy jó lesz őket újra színpadon látni. Aztán ott lesz még a Polytrip, Lugosi Daniék formációja, akik első nagylemezüket hozzák el nekünk, szóval kiváncsian várjuk azt is.

 

Írta:Petróczi-Farkas Ádám
Fotó:Bodnár Dávid
Tags, , ,