Esti Kornél - Ördögkatlan Fesztivál

Eredetileg nem is volt nekem tervben ez a koncert, mégis amikor az egyik pultnál a sörömet várva arra eszméltem, hogy a színpadon eszméletlen zenélés zajlik, önkéntelenül is az első sorok egyikébe vittek a lábaim. Hatalmas gitártémák, húzós dobolás, szenvedélyes ének, és mélyérzésű szövegek szippantottak be engem a színpad előtt állva. 

A magyar alter szövegcentrikus műfaj. Azonban ha van egy súlyos és mély szöveged, akkor az az elvárható, hogy a zene is legalább annyira súlyos és mély legyen, és az Esti Kornél a mintapéldája ennek a hitvallásnak. Bodor Áron és Lázár Domokos ének harmóniáit magával ragadó és emlékezetes zenélés támogatta meg, külön kiemelendő Lázár Ágoston dobos, aki hasból ütötte meg a pergőt, és olyan ízesen játszott, hogy már amiatt is megérte ott lenni. Több olyan pillanat is volt a koncert alatt, amikor a zenészek gesztusaikkal kifejezetten Ágoston játékára irányították a figyelmet, aztán vissza a többiekre, ez a zenei párbeszéd oda-vissza hatott, és a közönség is gyönyörűen be volt vonva. Sugárzott a színpadról a zene iránti tisztelet, alázat, és hogy úgy igazán szétélték a saját zenéjüket a srácok. És ez a legfontosabb.

Példás vizuállal készült a zenekar, a ledfalon futó jelenetek, és a tudatos színpadkép újabb mélységet adtak a koncertnek. Néha a dalok közötti átvezető szövegek kizökkentettek a hangulatból, nem mindig találtak be nálam, azonban az összképbe ez az apróság nem igen tudott bezavarni. A zenekar és a közönség szinte együtt lélegzett, főleg a koncert vége felé. A lágy, és a keményebb témák közötti váltások iszonyat jól működtek, ez az ellenpontozás óriási energiákat szabadított fel. Nagyon komoly húzása van az egésznek, ami hatalmas testet ad még a lájtosabb témáknak is. Én személyesen is köszönöm az élményt az Esti Kornélnak, remélem sokatokban akik ott voltak szintén hasonló érzelmek szabadultak fel, mint bennem.

Írta:Petróczi-Farkas Ádám
Fotók: Migléczi Hanna
Tags, , ,