Cz. K. Sebő - Someday akusztikus dalpremier és mélyinterjú

Fizikai és zenei helyek, érzések, és a dal születése – Czakó-Kuraly Sebestyénnel beszélgettünk egy sör mellett, aki a Platon Karataev-en túl szóló projektjével is nagyot alkot, el is játszotta nekünk hamarosan zenekaros formában is megjelenő Someday című számát.

FadedSun: Kiváncsiak vagyunk arra, hogy a zenéd mögött milyen érzelemi háttér húzódik, mi inspirált, például aznap, amikor jött a riff milyen flessben voltál. Nálunk amikor zenét szerzünk, sokszor jelennek meg a témák képekben. Nekem van egy hely például, ahol a saját zeném játszódik. Nálad mi ez a hely?

Cz. K. Sebő: Én is képekben, meg helyszínekben gondolkozom, és ez lemezenként változott, vagy ennek a projektnek az időszakai alapján. Volt olyan a legelején, hogy egy nagyon konkrét helyszínen játszódott. Voltam kint dolgozni az USA-ban, Maine államban, és ott egy faházban laktam az erdő szélén. És az erdőben beljebb volt egy  zeneház.

FS: Na a faház fless az abszolút megvan a zenédben…

CzKS: Igen-igen, és arról beszélek, hogy volt egy faház konkrétan a fenyvesben, ahonnan kiláttál egy tóra, és ez volt a zeneház, amit rajtam kívül senki nem használt. Nekem sok ideig ez volt a visszatekintés, ott írtam néhány dalt, és utána még nagyon sokáig „visszaemlékeztem”, oda képzeltem magam. Gyakorlatilag “onnan” toltam az első időszakát ennek a projektnek. Utána ez megváltozott. Jött egy otthoni mélynyugalom, egy ilyen „meleg fények, teát iszom”, legnagyobb nyugiban vagyok és csak chillelek. Aztán a mostani dalok, amiken dolgozom leginkább óceánpart, és a hullámzás, ilyen végtelen tér. Meg az az érzés, amikor kinézel, és minden végtelen, és ott van az óceán, ami a legmegnyugtatóbb, és egyben a legsötétebb dolog, ami létezik. Nekem most nagyon az ami már így a Papermache Dreams, meg ugye az azóta levő dalok, azok nagyon ez az óceán, látkép és a horizont.

FS: Ez is Amerikából jött, nem?

CzKS: Igen, tavaly voltam kint egy hónapot az USA-ban.

FS: És most csak utazgattál?

CzKS: Igen-igen, egy barátomnál voltam a legtöbb időt, és így főleg az ő környékén nyomultunk.

FS: A nyugati parton?

CzKS: Aha, de amúgy úgy mentünk, hogy elindultunk a keleti parton és New Yorkban eltöltöttünk pár napot, aztán átmentünk Kaliforniába, és ott voltunk javarészt, meg ott kempingeztünk. Úgyhogy kb. ezek, szóval nekem is fontosak a helyszínek. Aztán van most egy magyar dal ami hamarosan megjelenik, az meg megint más, azokat a gyerekkorom Kőrös parti nyaralásai ihlették, amikor kempingeztünk anyámékkal egy vad partszakaszon és nagyon szabad volt minden. Az az igazi régi ’90-es évek végi nyári flash, és most az is eléggé bennem van, valamiért nagyon feljött. Szóval tökre van helyszín flash nekem is.

FS: Te ugye pszichológus vagy, és a zene mellett ezzel a gyakorlatban is tudsz foglalkozni? 

CzKS: Mostmár 2 éve, hogy végeztem a mesteren, azóta vagyok hivatalosan pszichológus. Azóta nem volt nagyon időm elkezdeni, csak most.

FS: A zenében nagyon aktív vagy, sok mindent csinálsz…

CzKS: Jaja, egyrészt nagyon aktív vagyok zeneileg, másrészt én mindig úgy éreztem -és ebben nem értettem egyet csomó szaktársammal-, akik 23 évesen el akartak kezdeni páciensekkel foglalkozni, hogy nekem ehhez nincs elég élettapasztalatom, nem tudok hitelesen odaülni valaki elé, hogy na, akkor majd én segítek, mert szerintem a pszichológus szakmának sokkal kisebb része múlik azon, hogy mit tanultál, sokkal nagyobb része a személyiségből fakad. Nyáron kezdett el megfogalmazódni bennem, hogy kezdem kellően érettnek tartani magam ahhoz, hogy elkezdjek dolgozni, nyilván nem a válás szélén álló negyvenöt évesekkel, hanem kortársaimmal, de most már azt érzem, hogy velük tudok foglalkozni. Sok hülyeséget átéltem az életemben, sok jó meg szar dolgot is, szóval elmondhatom magamról, azt hiszem többet éltem, mint az átlagos kortársaim. Mostmár azt éreztem, talán megérettem ehhez, és kész vagyok erre. Sajnos már időm is akadt rá, úgyhogy idén januárban elkezdtem egyéni beszélgetéseket tartani. Hivatalosan terápiát nem tarthatok, mert nem vagyok pszichoterapeuta, pszichológus vagyok, úgyhogy csak egyéni tanácsadást tarthatok. Most van néhány kliensem és velük beszélgetek, dolgozok, tökre élvezem. Újfajta kihívás, meg is terhel, de fejlődésre is késztet.

FS: Azok az ismeretek, amiket pszichológusként elsajátítottál, a zeneírást, és a zenei átszellemülést hogyan befolyásolják?

CzKS: Annyiban segít nekem például, hogy tanultam autogén tréninget, ami egy relaxációs módszer, én meg elég sokat relaxáltam, meg jártam hipnózisos csoportokba. Szóval a szerek nélkül elérhető módosult tudatállapotokban elég nagy tapasztalatom van.

Azt érzem, hogy amikor elkap egy alkotó flash, azt talán jobban észreveszem, mintha nem tanultam volna pszichológiát.

Jobban észreveszem a tudatállapotomnak a változásait, minimális eltolódásait, és emiatt például jobban el tudok kapni egy alkotói hullámot. Érzem, hogy ha ez most egy olyan nap, amikor nagyon kreatív vagyok, vagy nagyon jó flowban vagyok, rá tudok feküdni a zenére. Szerintem ebben segít igazán. Néha a szövegeimben próbálok belemenni az önelemzésbe, de nem akarok túlzásba esni e téren.

FS: Az viszont kurvajó, hogy a kreatív flowt megérted.

CzKS: Jaja, azért még mindig nem ismerem fel tökéletesen, de biztos jobban felismerem, mintha ezt nem tanultam volna. Persze van, aki ezt ösztönösen is felismeri.

FS: Következő kérdésünk igazából szorosan ehhez kapcsolódik, mégpedig az, hogy milyen a workflow-d? Hogy írsz meg egy dalt, milyen körülmények között?

CzKS: Az biztos, hogy mindig full egyedül vagyok, otthon általában, este van, késő este, és érzem, hogy valami van bennem, ami ki akar jönni. Érzem, hogy tele vagyok érzésekkel. Akkor leülök gitározni, de nem akarok igazából dalt írni, csak érzem, hogy tudok. Érzem, hogy most kurvára jönni fog, és tényleg, nem is nagyon figyelek, csak riffezgetek, és akkor rájövök egyszer csak, hogy hoppá, itt van egy riff, és ez baromi jó igazából. Onnantól kezdve azzal foglalkozom, és megpróbálom tovább vinni. Amúgy én nagyon dallamcentrikus vagyok, nekem a szövegek abszolút másodlagosak. Ez pl. a Platonban (Platon Karataev – a szerző) nekem egy nagy szerencse, hogy ott Gergő írja a szövegeket, és ez nagyon nagy terhet vesz le a vállamról, hogy oda nem kell szövegeket írnom. Oda inkább csak dallam ötleteket viszek el, vagy legfeljebb egy halandzsa szöveget ráénekelek. Szólóban meg erre a halandzsára, egy másik tudatállapotban megpróbálok szöveget írni. Az a fontos számomra, hogy azt a dallamot, vagy azt a ritmusképletet kurvára meg tudjam tartani, mert azt érzem, hogy ha a halandzsának van egy ilyen flowja a dallamra…

FS: Na ezt nagyon vágom, mert nálam pl. az van, hogy a halandzsában vannak szavak, amik beleillenek a későbbi szövegbe, mert ugye nem véletlenül mondja az ember azokat a szavakat, kb. a tudatalattid mondatja veled. És ezeket a végleges szövegbe aztán beleépítem.

CzKS: Ez amúgy nagyon fontos, ebben én is eléggé hasonló vagyok. Nem tudom, hogy ez naivitás-e a részünkről, de én is jelentőséget tulajdonítok neki, hogy szerintem amúgy nem véletlenül énekeltem azt a szót oda, hanem ez így mélyről valahonnan a tudatalattimból jött.

FS: Ez ilyen őszinte megnyilvánulása az adott kedvednek.

CzKS: Igen, és ezt utána sajnos sokszor favágásnak érzem, hogy utána befejezzem a szöveget úgy, hogy teljesen hű maradjak ahhoz a dallamhoz, amit flowban felénekeltem, mert én igazából tudom, hogy az az igazi.

FS: Mert ugye a szónak magának is van egy dallama. Pl. a nyelveket én sokszor így választom, mert nem arról van szó, hogy melyiken tudom jobban kifejezni magam, hanem az, hogy egyszerűen más a dallama mindegyiknek. Van, hogy valamihez a magyar nyelv dallamát adod van, hogy az angolt. Olyan ez mint a konyhában a fűszerek.

CzKS: Ebben nagyon hasonlóan gondolkozunk.

FS: Szerinted mik az átfedések, és mik a metszéspontok a projektjeid között?

CzKS: A szólóprojektem sokkal személyesebb hangvételű, de ez főként szövegírói hozzáállás. Gergő sokkal távolabbról közelíti meg, sokkal inkább egzisztenciális kérdésekről beszél, és ezek engem is foglalkoztatnak, de ha ilyenekről is beszélek, azt mindig a saját szempontomból mondom. Én jobban szeretek személyes érzésekről beszélni. 

FS: Mi volt neked az a pont, amikor rájöttél, hogy a zenével akarsz foglalkozni?

CzKS: Az egyik az volt, amikor még a Petőfi Rádió anno Kristóf Norbi dalát játszotta este 11-kor. Egy Rick Astley feldolgozás volt, amit egy nagyon lassú, indie egyszálgitáros cuccban nyomott, és ez engem annyira megfogott, hogy úristen, van ilyen zene, aminek ilyen relevanciája van? És akkor lehet, hogy amiket én otthon pengetek, annak is relevanciája van? Elmentem a következő koncertjére, és rájöttem, hogy baromira tudok azonosulni a zenéivel. Szóval ez volt az egyik nagyon erős lökés nekem, amikor Norbi mondta, hogy küldjem el neki a dolgaimat, meg kurvajó amiket csinálok. A másik meg amikor a Platonnal kiadtuk az első EP-nket, és azon volt az Elevator című szám, amit tök sokan hallgattak, pedig nem számítottunk rá, hogy ez ilyen sikeres lesz. Amikor jött ez az érzés, hogy ez ennyire tetszik az embereknek, akkor gondoltam, hogy ezt még komolyabban kéne csinálni.

FS: Érdekes, hogy mindkét dolog, amit mondtál, olyan pillanatok voltak, amikor már zenéltél. De mi volt az, ami először motivált arra, hogy dalokat írj?

CzKS: Érdekes, erre nem annyira emlékszem. Arra emlékszem, hogy az első dal, amit írtam, azt a nővérem szülinapjára írtam 13 évesen. De azt nem tudom, hogy honnan jött, hogy dalokat írjak.

FS: Valószínűleg ez annyira természetes dolog neked a kezdetektől, hogy ebbe bele se gondolsz.

CzKS: Érdekes, hogy sokan kérdezték, hogy honnan jönnek nekem ezek a dalok, és én nem értettem, hogy mi az, hogy honnan, ha elkezdesz pengetni, akkor természetes, hogy jönnek ötletek. És kiderült, hogy nem, nem mindenki ilyen aki hangszeren játszik, és az, hogy nekem ez egy természetes adottságom, azért rendkívül hálás lehetek.

Hallgassátok meg Ti is Cz. K. Sebő új dalát, a Someday-t!

Írta:Faded Sun
Tags, ,