Anatóliai Pszichedélia

Azt mindenki tudja, hogy az Altın Gün a török népzenét pszichedelikus rockkal ötvözi, azonban valószínűleg azokat a török zenészeket kevésbé ismeritek, akik ezeknek a daloknak az eredeti szerzői. Úgy gondoltam kicsit közelebb szeretnélek hozni Titeket az anatóliai rock egészen különleges műfajához, bemutatok pár nagy nevet, akik megalkották azt a zenei szintézist, amit az Altın Gün a nagy öregekhez méltó módon visz tovább.

Lehet, hogy nem sokan tudjátok, de az Altın Gün (jelentése amúgy Arany Nap) dalainak többsége feldolgozás, egyrészt régi török népdaloknak, azaz türküknek, másrészt az anatóliai rock legendás dalainak átdolgozásai. Erkin Koray, vagy Orhan Gencebay, akikről kicsit lejjebb szó lesz, mind a türkü műfaját vették alapul, és vegyítették a ’60-as ’70-es évek nyugati zenéivel. A türkü amúgy nem éppen egy vidám műfaj, témái leginkább a szerelmi bánat, sorstalanság, vagy szegénység. Az Ordunun Dereleri (Ordu Patakjai) például Hacer és Mehmet szerelméről szól, akiket Ordu város népe egymás ellen fordított azáltal, hogy Hacerről alaptalan pletykákat kezdtek terjeszteni. Mehmet elhagyta a lányt, aki emiatt haláláig gyászban élt, és minden nap ezeket a sorokat énekelte.

Most pedig térjünk át azokra az úttörő zenészekre, akiknek az Altın Gün muzsikáját köszönhetjük. Elsőként itt van Erkin Koray, az az ember, aki elsők között a török népzenét pszichedelikus rockkal ötvözte, meghonosítva a rockzenét Törökországban, és ezzel lényegében egy egészen új műfajt teremtett. Emellett az elektromos bağlama megalkotását is az ő nevéhez köthetjük. Ez az a hangszer, ami az anatóliai rock hangzásának egyik alapja, az Altın Gün férfi énekese, Erdinç Ecevit Yıldız kezében is sokszor láthatjuk az elektromos bağlamát.

Erkin Koray 1941-ben született Isztambulban, gimnazista éveit német kéttannyelvű gimnáziumban töltötte, majd a ’60-as években élt is egy rövid ideig Németországban. Valószínűleg a kint töltött idő nagy hatással volt zenei ízlésére, ugyanis Törökországba hazatérve, miután korai munkáival elismerést szerzett magának, Yeraltı Dörtlüsü (jelentése Földalatti Kvartett, vagyis Underground Kvartett) néven underground rock zenekart alapított (az országban elsőként), és Cream, Pink Floyd és Jethro Tull számokat játszott, valamint e zenekarok stílusát követve saját számokat is színpadra vitt. Mikor 1971-ben Erkin Koray a Cannes-i Filmfesztiválra látogatott, összehozott egy találkozót John Lennon-nal és Yoko Ono-val. Amikor a Yeraltı Dörtlüsü egyik dalát megmutatta nekik, Lennon felajánlotta, hogy maradjon Európában és dolgozzanak együtt, azonban ezt az ajánlatot Koray visszautasította.

A hetvenes évek elején mikor már a sokadik zenekara is feloszlott, úgy döntött egyedül folytatja, igazán nagy sikereit szólóban tudta végül elérni. Törökországban még a hetvenes években is finoman szólva szegényes volt a stúdiótechnika, így Erkinnek már az is hatalmas előrelépés volt, mikor nem kellett többet a 45rpm-es single-ökkel bajlódnia, és végre saját LP lemezt adhatott ki. A nyugati és török zenék fúziója korántsem újkeletű dolog, Koray karrierje során számtalan európai zenésszel dolgozott együtt, sőt szólólemezei nagyrészét Európában és Kanadában vette fel. Mint sok más török zenész, Erkin Koray is egész életében komoly anyagi gondokkal nézett szembe. A nehéz pénzügyi helyzet annak is volt köszönhető, hogy ebben az időben Törökországban nem voltak letisztázva a szerzői jogok, a művészek nem sok jogdíjra számíthattak munkáikért. Másrészt a zenekedvelő réteg, főleg, akik ezeknek az úttörő művészeknek a dalait szerették nem rendelkeztek elegendő vásárlóerővel, hogy eltartsák zenészeket. Koray anyagi nehézségei miatt képtelen volt karrierje során olyan minőségű lemezeket kiadni, melyek elvárásainak megfeleltek volna. Számomra az Altın Gün egyik legnagyobb érdeme, hogy ezeket a legendás dalokat olyan minőségben és formában adják ki, amit azok mindig is megérdemeltek volna. 

A következő művész, akit be szeretnék mutatni Orhan Gencebay, az Altın Gün repertoárjából például a Goca Dünya eredeti szerzője. Törökországban úgy is szokták emlegetni, hogy az Arabeszk Királya. 1944-ben született Samsunban, énekes, dalszerző, színész, valamint a bağlama egyik legnagyobb virtuóza. A zenei géniusz nagyon fiatalon, tízéves korában írta első műveit. Török népzenei tanulmányai mellett nagy hatással voltak rá a ’60-as évek nyugati stílusai, főleg a jazz és a rock, nem is csoda, hogy dalaiban sokszor keveri a törökös dallamvilágot akár blues-os témákkal, ez a zenei szintézis volt az, ami az anatóliai rockot megalapozta. A Goca Dünya volt ráadásul az egyik korai dala, amely a ’60-as évek végére országszerte ismertséget és elismerést hozott a zenésznek. Orhan Gencebay hatalmas jelentőséggel bír a török kultúrában, ezt az is mutatja, hogy 67 millió eredeti kiadású lemezt adott el, azonban, ha ehhez hozzáadjuk a kalózbakelitek forgalmát is, az jön ki, hogy az Arabeszk Királyának lemezei csaknem 200 milliós példányszámban kerültek eladásra az évek során.

Végül, de nem utolsó sorban hadd emlékezzek meg pár szóban Neşet Ertaş munkásságáról is, akinek az Altın Gün dalai közül a legtöbbet köszönhetjük. Ő egy igazi népzenész, a türkü egyik legkiemelkedőbb művelője, majd a későbbiekben saját türkük szerzője. Neşet 1938-ban született Belső Anatóliában, apja bağlama művész volt, így nagyon kicsi korától kezdve közel került a hangszerhez és a zenéhez. Égész életében csak a zenével foglalkozott, míg napközben a török állami rádióban muzsikált, éjszakánként isztambuli majd később ankarai klubokban játszott. Saját szerzeményeivel bejárta egész Törökországot, hatalmas sikereket elérve, majd 1978-ban egy betegség miatt lebénultak az ujjai, és mivel a zenén kívül semmi máshoz nem értett, teljesen elszegényedett. Németországban élő testvére vette gondozásba, általa kaphatott olyan kezelést, aminek köszönhetően újra a bağlama húrjai köze csaphatott.

 

A végére pedig összeállítottam Nektek egy rövidebb playlistet, amiben a szóban forgó zenészeken túl az anatólai rock és a türkü néhány más meghatározó dalait is beválogattam, hallgassátok szeretettel, remélem rövid kutatásommal kicsit kontextusba tudtam helyezni az Altın Gün művészetét.

Írta:Petróczi-Farkas Ádám
Tags, ,